Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility Ugrás a tartalomra

A számokon túl vannak a remény történetei

Az én utolsó Perspective bejegyzés, Megosztottam egy dédelgetett emléket: ötéves énem, ​​aki izgatottan cseveg a nagypapával a saigoni repülőtéren, egy új denveri álmok kavarognak a fejemben. Ez volt az utolsó alkalom, amikor láttam a nagypapámat. Nem sokkal ezután súlyos betegség vitte el, miközben a Csendes-óceán túlsó partjáról gyászoltunk. Ahogy idősebb lettem, ez az élmény egy nagyobb minta részévé vált – tanúja lehettem annak, ahogy szeretteim és közösségem olyan megelőzhető betegségekkel küszködik, amelyeket el lehetett volna halasztani vagy akár teljesen elkerülni.

Nemzeti Kisebbségi Egészség Hónapja, leszármazottja Országos Néger Egészséghét Brooker T. Washington alapította 1915-ben, rávilágít a feketék, bennszülöttek és színes bőrűek (BIPOC) és a történelmileg alul ellátott közösségek tartós egészségügyi különbségeire. A világjárvány lerántotta a leplet ezekről az egyenlőtlenségekről, és magasabb fertőzési és halálozási arányt tárt fel a BIPOC közösségekben. A helyzetet tovább rontották a foglalkoztatási és gazdasági zavarok, valamint az egészségügyi rendszerrel szembeni történelmi bizalmatlanság és a félretájékoztatás miatti oltásokkal kapcsolatos tétovázás. A kulturálisan és nyelvileg sokszínű családok még meredekebb emelkedéssel néztek szembe a komplex egészségügyi rendszerben.

A világjárvány új korszakot sürget, és egy újabb Sarkcsillagot emelt fel az országban az egészségügyi ágazat négyszeres célja: az egészségügyi egyenlőség előmozdítása és az egyének segítése teljes egészségügyi potenciáljuk elérésében. Ez magában foglalja az egészségügyi egyenlőtlenségek mérését és csökkentését, amelyet részben mennyiségi és minőségi adatok gyűjtése, célzott, bizonyítékokon alapuló beavatkozások végrehajtása, a rendszerszintű egyenlőtlenségek kezelése, a kulturálisan reagáló ellátás biztosítása és az egészségügyi méltányosságot elősegítő gazdaságpolitikák befolyásolása révén érnek el.

Szakmai szerepemben az egészségügyi adatokra nem csak statisztikaként tekintek, hanem emberi történetekre. Mindegyik szám egy reményekkel és álmokkal rendelkező egyént jelképez, aki létfontosságú szerepet tölt be a közösségében. A saját családom története jelentette az egyik eltérést az adatpontokban. 1992 telén Coloradóba érkezve kihívásokkal kellett szembenéznünk – a biztonságos lakhatás, a közlekedés, a gazdasági lehetőségek hiánya és az angol nyelvtudás hiánya. Anyám, a rugalmasság ereje, egy összetett egészségügyi rendszerben navigált, miközben idő előtt megszülte bátyámat. A reményeink és álmaink megvalósítása megfordította történetünket és adattrendünket.

Ez a megélt tapasztalat olyan alapelveket ad, amelyek irányítják munkámat a méltányos ellátás előmozdítása érdekében:

  • Holisztikus megértés: Az egyének és közösségek értékeléséhez holisztikus szemléletre van szükség – nemcsak a testi-lelki egészségi célokra, hanem a társadalmi-gazdasági törekvésekre és a személyes álmokra is.
  • Erősítő ütemtervek: A megelőző ellátás és a krónikus betegségek kezelésének céljainak eléréséhez szükséges kulcsfontosságú lépések egyszerűsítése és egyértelművé tétele lehetővé teszi az egyének számára, hogy átvegyék az irányítást az egészségügyben.
  • Cselekvő és hozzáférhető ellátás: Az ajánlásoknak reálisnak kell lenniük, könnyen elérhető forrásokkal kell párosulniuk, és az egészségügyi eredményekre gyakorolt ​​lehetséges hatásuk alapján kell rangsorolni.
  • Fenntartható egészséggel kapcsolatos szociális szükségletek (HRSN) megoldásai: Ha az egyéneket olyan eszközökkel látják el, amelyekkel fenntarthatóan kezelhetik a HRSN-t, az elősegíti számukra és családjaik egészségének hosszú távú javulását.
  • Folyamatos fejlesztés: Folyamatosan értékelnünk kell az egészségügyi ellátást annak érdekében, hogy a szolgáltatások, programok és megközelítések hatékonyan megfeleljenek az egész ember sokrétű és folyamatosan változó igényeinek.
  • Hálózati kapacitás kiépítése: Partnerségek révén kihasználhatjuk a közösségi hálózatok erősségeit és sokszínűségét, hogy kulturálisan reagáló, teljes személyre kiterjedő ellátást biztosítsunk.
  • A rendszerszintű változás támogatása: Az egészségügyi igazságosság rendszerszintű változást kíván. Olyan politikák mellett kell kiállnunk, amelyek egy mindenki számára igazságosabb egészségügyi rendszert hoznak létre.

Változatos átélt tapasztalataink ereje az iparág legjobb gyakorlatai mellett hatékony méltányos gondozási stratégiák létrehozását segíti elő. A nemzeti kisebbségek egészségügyi hónapja erőteljes emlékeztető: az egészségügyi méltányosság eléréséhez az egyének, a közösségi hálózatok, az egészségügyi szolgáltatók, a fizetők, a politikai döntéshozók és az összes kulcsfontosságú partner különböző perspektíváira van szükség. Szervezeteink és az egészségügyi ágazat együttesen jelentős előrelépéseket tettek, de az út folytatódik. Folytassuk a méltányos egészségügyi rendszer kialakítását, ahol mindenkinek méltányos és igazságos lehetősége van arra, hogy teljes egészében kiaknázza egészségügyi potenciálját, és a repülőtéri búcsúknak nagyobb esélyük van örömteli találkozásra.