Házi süti nap
A sütés soha nem volt a kedvencem. A tudomány hiánya miatt nagyon szeretek főzni. Ha a recept kissé unalmasnak tűnik, csak szórjunk bele egy kevés fokhagymát vagy borsot. Ha hagyma van körülötted, az talán szép kiegészítője lesz az ételnek. Kreatív lehetsz, és menet közben változtathatsz. A sütés mérést, pontos hőmérsékletet és időzítést foglal magában – véleményem szerint ez egy precíz művelet, sokkal kevesebb kreativitással. De amikor eljön az ünnepi sütik ideje, a sütés különleges helyet foglal el az emlékeimben.
Gyerekként ez egy különleges rituálé volt karácsony környékén. Egyedülálló gyermekként nőttem fel, és van egy unokatestvérem, aki olyan számomra, mint a nővérem. Anyukáink testvérek és közel állnak egymáshoz, és csak egy év van közöttünk, ezért gyakran csináltunk együtt dolgokat anya-lánya párosként. Az egyik ilyen dolog a cukros süti díszítése volt. Amikor kicsik voltunk, anyukáink sütöttek, mi díszítettünk. Nyilvánvaló, hogy fiatalon a cukormázzal végzett praktikus munkánk nem volt túl jó (kétlem, hogy manapság sokkal jobban vagyok), de a művész nénikém, aki korábban a Cookies By Design-nál dolgozott, mindig lenyűgözött minket alkotásaival.
Amikor idősebb lettem, és elköltöztem Chicagóból, anyám meglátogatott Coloradóba a születésnapom alkalmából, ami december közepén van. Évekig dolgoztam a híriparban, ami munkaszüneti napokat jelentett, és csak érkezési sorrendben kaphattam szabadságot. Tehát egy születésnap, amely közvetlenül a hálaadás és a karácsony közé esik, tökéletes volt, mert senki más nem kért szabadságot, amikor anyám meglátogatta. Minden évben sütiket sütöttünk együtt, amíg ő a városban volt. Anyukámmal jól kijövünk, de nem mindig, ha közös konyháról van szó. Mindannyiunknak megvan a maga módja a dolgokhoz, és mindketten makacsok vagyunk. Így a liszt- és cukormérés és a tészta sodorása közepette mindig van civakodás. Azt mondja, hogy a méréseim nem olyan pontosak, mint kellene, én pedig azt mondom neki, hogy túlságosan feszült. De az ünnepi sütögetős napokat semmiért nem cserélném el.
A látogatása előtt minden évben együtt ültünk a telefonhoz, és kiválogattuk, mely recepteket szeretnénk abban az évben elkészíteni. Anyámnak elég sok karácsonyi sütireceptje van, amit az évek során összeállított. Aztán közösen bevásároltunk, és egy délutánt sütögetéssel töltöttünk. El sem tudom képzelni nélküle az ünnepeket. Amikor anyám visszatér Chicagóba, ott maradtak az édes finomságok és a sütisdobozok, emlékül a látogatásáról.
Az évek során süteményt gyűjtöttem, mindig a sütési kalandunkat szem előtt tartva. Szereztem egy elektromos keverőt, sodrófát, keverőtálakat és plusz tepsiket.
Ebben az évben édesanyám Coloradóba költözött, ami még különlegesebbé teszi az éves hagyományt. Most ahelyett, hogy tereputat szervezne, bármikor átjöhet velem sütit sütni.
Íme az egyik recept, amit anyámmal gyakran együtt készítünk, talán ez is a téli hagyományok részévé válhat:
“karamellbarna”
1 csésze vaj, megpuhult
1 csésze barna cukor
2 csésze liszt
1 tk. vanília
10 oz. tábla tejcsokoládé
Darált dió (opcionális)
- A vajat felverjük. Adjuk hozzá a barna cukrot, a lisztet és a vaníliát, és keverjük össze.
- Kikent 13”x9”x2”-os tepsibe kenjük. Nyomja le, közepesen erősen.
- Süssük 375 fokon 12-15 percig, vagy amíg barna nem lesz.
- Olvasszuk fel a csokoládét dupla bojlerben (vagy egy kisebb edényben a csokoládéhoz, és helyezzünk egy nagyobb fazék forrásban lévő vízbe. A víz kb. félig érje el a kisebb edény oldalát, de a víz ne legyen olyan magasan, hogy beleférjen a csokis fazékba. ).
- Ezután terítse el az olvasztott 10 oz-t. tábla tejcsokoládé a serpenyős süti tetejére melegen.
- Kívánság szerint megszórjuk apróra vágott dióval.
- Melegen négyzetekre vágjuk.