Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility Ugrás a tartalomra

Országos Gyermekközpontú Válási Hónap

Múlt hétvégén egy sátor alatt ültem 18 éves fiam nyári bajnoki utolsó úszótalálkozóján. A fiam hét évesen kezdett úszni, és ez volt az utolsó alkalom, hogy a családja izgalommal nézte őt versenyezni. A sátor alatt a volt férjem, Bryan csatlakozott hozzám; felesége, Kelly; a testvére; valamint Kelly unokahúga és unokaöccse; Bryan anyja, Terry (volt anyósom); jelenlegi férjem, Scott; és a 11 éves fiam, akit megosztok vele, Lucas. Ahogy mondani szoktuk, ez a „diszfunkcionális családi szórakozás” volt a javából! Érdekes tény… az én 11 évesem Terry nagymamaként is emlegeti Terryt, mert elvesztette mindkét nagymamáját, és Terry szívesen kitölti.

A válás minden érintett fél számára kihívásokkal teli és érzelmileg megterhelő élmény lehet, különösen, ha a gyerekek is részei az egyenletnek. Bryan és én azonban büszkék vagyunk arra, ahogyan sikerült előtérbe helyeznünk gyermekeink jólétét és boldogságát azáltal, hogy szilárd közös szülői kapcsolatot alakítottunk ki. Valójában ez elengedhetetlen a gyerekek boldogságához, úgy gondolom. A közös nevelés nem a gyengéknek való! Együttműködést, hatékony kommunikációt és elköteleződést igényel amellett, hogy gyermekei szükségleteit helyezi előtérbe, annak ellenére, hogy mit érez a házassági kapcsolata felbomlásával kapcsolatban. Az alábbiakban bemutatunk néhány stratégiát és gyakorlati tippet, amelyek segítenek eligazodni a válás utáni együttszülők között:

  1. Előnyben részesítsék a nyílt és őszinte kommunikációt: Meggyőződésem, hogy a hatékony kommunikáció a közös szülői nevelés sikerének alapja. Nyíltan beszéljen a gyermekeivel kapcsolatos fontos kérdésekről, mint például az oktatás, az egészségügy és az iskolán kívüli tevékenységek. Maradjon szívélyes és tiszteletteljes hangnemet, tartsa szem előtt, hogy beszélgetései a gyermekei érdekeit szolgálják. Használjon különféle kommunikációs módszereket, például személyes megbeszéléseket, telefonhívásokat, e-maileket vagy akár közös szülői alkalmazásokat, hogy biztosítsa a következetes és átlátható információáramlást. Bryan és én már korán létrehoztunk egy táblázatot, amelyen nyomon követtük az összes gyermekkel kapcsolatos kiadást, hogy biztosíthassuk, hogy minden hónap végén tisztességesen „elszámolhatunk”.
  2. Társszülői terv kidolgozása: Egy jól felépített közös szülői terv világosságot és stabilitást biztosíthat mind a szülők, mind a gyermekek számára. Dolgozzon együtt egy átfogó tervet, amely felvázolja az ütemezést, a felelősségeket és a döntéshozatali folyamatokat. Fedezze fel a lényeges szempontokat, például a látogatási ütemtervet, az ünnepeket, a szabadságokat és a pénzügyi kötelezettségek megosztását. Legyen rugalmas és nyitott a terv módosítására, ahogy gyermekei szükségletei idővel változnak. Ez különösen igaz volt, amikor gyermekeink tinédzser korba léptek. A 24 éves lányom nemrég azt mondta nekem, hogy annyira nagyra értékeli, hogy az apja és én soha nem tettük kihívást neki azzal, hogy vitatkozunk előtte, vagy követeljük, hogy az egyik házban töltsön időt a másikkal szemben. Annak ellenére, hogy lecseréltük a nagyobb ünnepeket, a születésnapokat mindig együtt ünnepelték, és még most is, amikor Chicagóból Denverbe utazik, az egész család összegyűlik vacsorázni.
  3. A következetesség és a rutin előmozdítása: A gyerekek jól érzik magukat a stabilitásban, ezért kulcsfontosságú a következetesség fenntartása mindkét háztartásban. Törekedjen hasonló rutinokra, szabályokra és elvárásokra mindkét otthonban, biztosítva, hogy gyermekei biztonságban érezzék magukat, és megértsék, mit várnak el tőlük. Ez nem mindig könnyű. Bryannek és nekem eltérő nevelési stílusunk van, és ezt tennénk, ha házasok vagyunk-e vagy sem. Volt rá példa a válásunk elején, amikor a lányom gyíkot akart szerezni. Azt mondtam neki: „Egyáltalán nem! Nem csinálok semmiféle hüllőket!” Gyorsan azt mondta: – Apa hozna nekem egy gyíkot. Felvettem a telefont, és Bryannel megbeszéltük, hogy hüllőt készítsünk a lányunknak, és mindketten úgy döntöttek, hogy a válasz továbbra is „nem”. Azonnal megtanulta, hogy az apjával… gyakran beszélgetünk. Senki sem tudta megúszni azt, hogy „ő mondta, ő mondta” a házunkban!
  4. Tartsák tiszteletben egymás határait: Egymás határainak tiszteletben tartása elengedhetetlen az egészséges társszülői dinamika előmozdításához. Ismerje fel, hogy volt házastársának eltérő nevelési stílusa lehet, és tartózkodjon attól, hogy kritizálja vagy aláássa döntéseit. Ösztönözze gyermekeit, hogy mindkét szülővel pozitív kapcsolatokat alakítsanak ki, és olyan környezetet alakítsanak ki, ahol biztonságban és szeretetben érzik magukat, függetlenül attól, hogy melyik háztartásban vannak.
  5. Tartsa távol a gyerekeket a konfliktusoktól: Létfontosságú, hogy megvédje gyermekeit minden olyan konfliktustól vagy nézeteltéréstől, amely Ön és volt partnere között felmerülhet. Kerülje a jogi, pénzügyi vagy személyes viták megbeszélését gyermekei előtt. Teremtsen biztonságos teret gyermekei számára, hogy kifejezhessék érzéseiket, biztosítva őket arról, hogy érzelmeik érvényesek, és nem ők felelősek a válásért. Ismétlem, ez nem mindig könnyű. Különösen a válás korai szakaszában lehetnek erős, negatív érzéseid volt házastársad iránt. Annyira fontos, hogy megtaláljam a lehetőségeket, hogy kifejezhessem ezeket az érzéseket, de erősen éreztem, hogy nem tudok „kiszellőztetni” a gyerekeimnek az apjukat, hiszen nagyon szeretik és felismerik benne önmagukat. Ha kritizálom őt, úgy éreztem, mintha egy részét kritizálnám annak, akik ők.
  6. Támogató hálózat kialakítása: A társszülői tevékenység érzelmileg kihívást jelenthet, ezért kulcsfontosságú egy támogató hálózat kialakítása. Kérjen útmutatást családtagjaitól, barátaitól vagy szakmai tanácsadóitól, akik elfogulatlan tanácsokkal és perspektívával tudnak szolgálni. A támogató csoportokhoz való csatlakozás vagy a kifejezetten elvált szülők számára kialakított szülői osztályok látogatása szintén értékes betekintést és közösségi érzést kínálhat. Válásom korai szakaszában végül egy szülői osztályt tanítottam azoknak, akik válófélben vannak, Adams megyében. Emlékszem egy dologra a kurzusból, ami megragadt bennem… „Mindig egy család leszel, még akkor is, ha másképp fog kinézni.”
  7. Az öngondoskodás gyakorlása: Ne felejtsen el vigyázni magára. A válás és a társszülők fizikailag és érzelmileg megterhelőek lehetnek, ezért fontos, hogy az öngondoskodást helyezzük előtérbe. Vegyen részt olyan tevékenységekben, amelyek elősegítik a jólétét, mint például a testmozgás, a hobbi űzése, a barátokkal való időtöltés vagy szükség esetén terápia igénybevétele. Ha gondoskodik magáról, jobban felkészült lesz arra, hogy eltartsa gyermekeit ebben az átmeneti időszakban.

A válás utáni közös szülővé válás az elmúlt 16 évben egy folyamatos folyamat volt a volt párom és köztem, amely erőfeszítést, kompromisszumot és odaadást követelt mindkettőnktől, valamint új házastársunktól. Ha előtérbe helyezi a nyílt kommunikációt, a tiszteletet, a következetességet és gyermekei jólétét, Ön is sikeres szülői kapcsolatot építhet ki. Ne feledje, a kulcs az, hogy félretegye a személyes különbségeket, összpontosítson gyermekei szükségleteire, és együtt dolgozzon egy olyan támogató és szeretetteljes környezet kialakításán, amely lehetővé teszi számukra, hogy boldoguljanak. Az a kijelentés, amit oly régen hallottam azon a szülői órán, hogy „mindig egy család leszel, bár másképp fog kinézni” ma sem lehetne igazabb. Bryannek és nekem sikerült átvészelnünk az élet számos hullámvölgyét a gyerekeinkkel együtt. Nem mindig volt tökéletesen zökkenőmentes, de büszkék vagyunk arra, hogy milyen messzire jutottunk, és úgy gondolom, hogy ez segített gyermekeinknek a túloldalon erősebbé és kitartóbbá válni.